2017. március 9., csütörtök

Síelés 2017


Most tanúi lehetünk azon különleges és ritka pillanatnak, hogy nagyjából valós idejű blogírást folytatok :-) 



Február végén pár napra elmentünk síelni, a szokásos helyünkre, Teruel mellé.



kár hogy a fényképezőm az út előtt meghalta magát, telefonnal nem tudtam jobban ráközelíteni,
de az ott valamiféle két párosujjú patás :-)

Mondjuk mivel október végén ügyesen kettészakítottam az egyik térdszalagomat*, a traumatológus még nem engedett sílécre állni, úgyhogy idén ez nekem kimaradt. Azért a lányok emléket állítottak nekem, az egyik pályát rólam nevezték el: "Tudod, az ahol anya a múltkor elesett**" -  hmmm....

Olyan szempontból is jó volt ez, hogy kicsit az apjukkal lehettek a gyerekek, mostanában úgyis olyan kevés időt tudnak együtt tölteni. Nagyon jól elvoltak, apuka csillagos ötösre menedzselte a két manót a pályán.





Az első nap elkísértem őket, lássak már én is egy kis havat, na meg lőttem pár fényképet, aztán maradtam az apartmanban és próbáltam behozni a lemaradásomat a munkáimban, mondanom sem kell, olyan ez mint hóesésben havat lapátolni ...

Aztán ha nagyon eluntam magam akkor elmentem kincset keresni, hármat találtam is nem túl messze tőlünk. 





* Azt hiszem nem írtam róla, pont a londoni utunk előtt történt, egészen pontosan indulás előtt egy nappal, úgyhogy mivel nem akartam tönkretenni a csajok szülinapi ajándékát, nem mondtuk le az utat, térdrögzítőben róttam a km-eket...  ha meg már ezt megtettem akkor ehhez képest dolgozni járni piskóta, nem is mentem táppénzre (az orvos mindig a legrosszabb beteg) - nem csoda, hogy azóta sem gyógyult meg rendesen...

** A vállamból két éve az egyik lejtőn legurulva törtem le egy kis darabkát, nem volt nagyon vészes,  2 hónapig elvoltam vele, csak nem javult , ránéztünk, aztán összeszegelték :-) de azóta is emlegetik a lányok, illetve ha valaki nagyot zakkan valahol akkor "úgy síel mint anya". Azért örömmel tölt el, hogy ekkora etalon vagyok a gyermekeim szemében :-))

2017. február 18., szombat

Karácsony, szilveszter és ami a kettő között történt...


Csak egy zanzásított képes összefoglalót készítettem azokról a helyekről ahol most télen jártunk, már mindegyikről írtam korábban. 



Elvittük a lányokat is a Slieve Legaue szirtjeihez: most nem esett és köd sem volt, de úgy fújt a szél hogy majdnem elvitt minket. Ez nem tántorított vissza attól, hogy tovább haladjunk mint a múltkor és feljebb is jutottunk. Ha egyszer még a szél sem fog fújni, biztos még tovább merészkedünk. Bár most is inkább a sártócsák és a cipőnk/csizmánk miatti aggodalmunk tartott vissza...
Ha kiköltözünk be kell szereznünk mindenkinek egy jó túrabakancsot....

Slieve Legaue
nagyon fújt a szél, be kellett öltözni






fent a gerincen




naplemente

Jártunk együtt is a Glenveagh nemzeti parkban, kár hogy télen korán sötétedik:








És a legfontosabb hogy együtt ünnepeltük a karácsonyt:

az csak később tűnt fel, hogy a csúcsdíszünk önkényuralmi jelkép,
egy nagy vörös csillag lett...
A póló felirata szerint: Best Gift Ever
Az eddigi legjobb ajándék : mobil

A lányok megkapták az első mobiljukat. Az ő sulijukban még nem volt olyan nagy divat, hallottam olyan "rémtörténeteket", hogy otthon már 7-8 éves gyerekek kapnak telefont. Mivel most már elég nagyok és többször maradnak egyedül, szükségük van rá, engem is megnyugtat. Ráadásul a whatsapp a legjobb módszer arra, hogy magyarul írjanak néha, amúgy rá nem venném őket ilyesmire. Igyekszem kijavítani a helyesírási hibákat, sajnos van bőven... 

Mivel angolszász országban voltunk természetes volt számukra hogy az ajándékok reggelre kerülnek a fa alá. Itthon ha elmentünk este sétálni, néha mire visszaértünk már járt a Télapó, ott 25-e a Boxing day. Az ajándékok Zsolti irodájában rejtőztek karácsonyig, 24-én átvándoroltak a kocsi csomagtartójába, majd onnan hajnal 3 körül a fa alá. Nem volt egyszerű feladat, jól teleittuk magunkat este lefekvés előtt, hogy magunktól felébredjünk, mert az ébresztőre félő hogy a csajok is felkeltek volna. A telefonokat eldugtuk a kanapé alá, úgyhogy először a többi ajándékot bontották ki. Aztán mikor már úgy tűnt, hogy nincs más, egyszer csak elkezdett valami csilingelni valahol... Volt örömködés és visítás! Na meg persze ismét bebizonyosodott, hogy a Télapó bizony létezik: mi határozottan megmondtuk, hogy korai még a mobiltelefon, tőlünk 16 éves korukig hiába kérik. Úgy látszik a Télapó jobb szívű :-)


Szilveszterkor is együtt voltunk, egy házibuliban köszöntöttük az új évet:

(igaz, Zsolti behívós ügyeletes volt és természetesen behívták, úgyhogy vagy 2-3 óra késéssel érkeztünk a buliba, de azért még időben :-) )





BÚÉK!


Nagyon jól éreztük magunkat és örülünk, hogy bár még csak most csöppentünk ide, ilyen hamar kedvesen befogadtak minket. A képekért köszönet a házigazdának, Péternek!

2017. február 3., péntek

Belfasti karácsonyi vásár 2016


Mivel év végéig csak 1 hét szabit vettem ki, azt is nyáron amikor költöztettük Zsoltit, decemberre végre megállhattam egy kicsit a munkával. Mikor eljött a várva várt téli szünet is a suliban, kimentünk Zsoltihoz karácsonyozni. Sajnos ha az ember új munkahelyen kezd előbb bizonyítania kell, na meg pont rá esett az ügyeleti hét szilveszterkor, úgyhogy szegény többnyire dolgozott, de ettől még legalább együtt volt a család. És ha úgy vesszük, a fele már le is telt a szalmaözvegységünknek :-)

Az első héten masszívan esett az eső, csak hogy tudjuk meg mi vár majd itt ránk... Szó szerint ki se tettük a lábunkat a lakásból. Szerencsére a hét végére elállt és el tudtunk menni a belfasti karácsonyi vásárba. 

Karácsonyi vásár a belfasti városháza előtt


Belfast tulajdonképpen az Egyesült Királyság része, Észak-Írország fővárosa, de (most még - ki tudja mi lesz a Brexit után) csak onnan vesszük észre hogy átléptük a határt hogy mérföld/órában mérik a sebességet és nem működik az ír mobilnet :-) Kb. bő 2 óra alatt értünk oda. Nem terveztünk városnézést, csak a karácsonyi vásárba akartunk eljutni és ott megkóstolni a helyi finomságokat. (A lányok cipóban tálalt gulyásra vágytak - az sajnos nem volt, viszont volt sok más finomság, éhen senki sem maradt) 

pillecukros forró csoki - az igazi kalóriabomba 

Sajnos elég kis területre zsúfolták be a bódékat és rengeteg ember volt, de ezen kívül más kifogást nem emelek. Mondjuk a budapestivel vagy a bécsivel nem lehet összehasonlítani, azoknál sokkal kisebb,  itt is főleg étel-ital fogy, de voltak különböző kézműves termékek, karácsonyi díszek is. 

Az amerikai filmekből ismert pillecukor-sütögetés -
én ugyanezt szalonnával jobban kedvelem :-)
(Vicceltünk is Zsoltival, hogy jó, hogy tudjuk hogy van itt ilyen,
jövőre hozzuk a saját sütnivalónkat...)

Természetesen majd egy kellemes nyári napon a városnézést is megejtjük, most csak néhány képet teszek fel emlékül:










2017. január 31., kedd

2x12 gyertyát elfújni nem is olyan könnyű



Íme, a 12 éves nagylányok:

Bizony, novemberben 12 évesek lettek, te jó ég!
Bár hivatalosan még nem kamaszok, azért néha már kiütköznek rajtuk az előjelek...
Az egyik pillanatban egy kanál vízben megfojtanák a másikat, a másikban a legnagyobb egyetértésben beszélgetnek, játszanak. Reméljük a mérleg inkább az egyetértés irányába billen el a jövőben, különben el kell rejtenem a kanalakat...


A most 12 éves csajok


Csenge, ismét a brownie tortával

Petra, idén répatortára nyújtotta be az igényét 
nagy levegő éééés....

Csenge nem tudom mit kívánt, de majdnem biztos vagyok benne, hogy Pepe ugyanazt amit kb. 5 éves kora óta kér...
- vajon minden kívánság teljesül egyszer?

2017. január 29., vasárnap

London, a lányokkal most először (de nem utoljára)



A gyerekek szülinapi ajándéka idén az volt, hogy elvittük őket Londonba. Mivel angol iskolába járnak evidens, hogy sokat tanulnak az angol fővárosról, illetve az osztálytársak közül is jópár angol gyerek van akik természetesen ismerik a nevezetességeket. És azért valljuk be, érdekesebb úgy tanulni valamiről ha személyes élmény is kötődik hozzá. Leginkább mégis a London Dungeon érdekelte őket, mi tagadás, szeretik a rémségeket :-)

Mondjuk egészen az indulásig csak annyit tudtak, hogy nem kaptam közvetlen repjegyet hazafelé ezért átszállással Londonon keresztül kell majd jönnünk. Különösebben nem hatotta meg őket, ha így hát így. Aztán az is kiderült, hogy mivel több óra van a két gép között, ott is kell aludnunk... Reggel pedig mikor ébresztettem őket, mondtam, hogy megyünk a Dungeonba, olyan kómásak voltak, hogy fejükre húzták a takarót és még vissza akartak aludni... Ennél azért kitörőbb lelkesedésre számítottam, de meglett az, csak kicsit fel kellett hozzá ébredniük :-) 

Nagy élmény volt a piros emeletes buszon a felső szinten utazni, aztán maguktól felfedezni az ismerős épületeket, a Big Bent, a London Eye-t, a lovas őrséget, ... és persze a Dungeon sem okozott csalódást. Neten előre megvettem a jegyeket, így mehettünk is be, bár így is volt egy kis sor előttünk, persze más is ugyanarra az időpontra, ugyanúgy megvette a jegyét előre. 

mindenütt piros buszok!






ez nem a pizai ferde torony, de azért hülyéskedni lehet 

 a lovakat is imádjuk, teljes a siker

Később megnéztük azokat a bizonyos oroszlánokat a Trafalgar téren, a Van Gogh (és más) festményeket a National Gallery-ben, azán ebéd után volt némi zsebtolvajos affériunk (ellopták a húgom pénztárcáját), úgyhogy a délutánt a királyi palota és a londoni parkok helyett a helyi rendőrőrsön töltöttük*

Bonfire night , tűzijátékra várva 

a kedvenc Van Gogh festményük előtt 

Másnap elmentünk a híres King's Cross 9 és 3/4-ik vágányához. Naivan azt hittem, hogy odamegyünk, kattintok kettőt és ez is megvolt. Ennyi évvel a könyv sikere után hihetetlen, de még mindig több mint egy óráig (!) tartó sorok vannak az emlékhelynél (ja, és november volt, nyáron gondolom ennél is többen vannak), biztonsági őr vigyázza a rendet és fotósok készítik a profi képeket borsos összegekért. Azért legalább megengedik, hogy mi is fotózzunk, így nem muszáj megvenni a képeiket. 
A lányokat beküldtem az ajándékboltba, ahol feltétlenül venni kellett hányás ízű cukorkát meg egyéb varázslatos marhaságokat..., de legalább nekik gyorsabban telt a várakozás - én meg tartottam a sort. 


adtak a kedvenc házadhoz tartozó varázspálcát, sálat, hogy még hitelesebb legyen 



Ennyi fért bele ebbe a rövid időbe, a lányok sok élménnyel tértek haza. Nem is akartunk többet belesűríteni ebbe a kirándulásba, hiszen még rengeteg alkalmunk lesz Londonban járni, majd apránként felfedezzük. 

vettünk Mr. Bean macit , a gyerekek  napokig csttintéssel altatták el, mint Mr. Bean :-)






* Amúgy nem izgatja a rendőrséget az ilyesmi, hiába mondtuk a jobbnál jobb tippeket, eléggé hidegen hagyta őket: Az online banking-nak köszönhetően azonnal jött az üzenet minden tranzakcióról, így mondtuk, hogy hány óra hány perckor melyik automatánál próbált készpénzt felvenni az illető illetve melyik boltban fizetett a kártyával. Csak vissza kellett volna keresni a biztonsági kamerán, és megvan a tettes - valószínűleg nem egyszeri alkalom volt hanem rendszeresen garázdálkodik az illető a környéken, a fénykép alapján pedig be tudnák azonosítani a járőröző rendőrök. Ja, amúgy ugyanabból az étteremből egy másik nő is jött ugyanezzel a problémával, szóval gondolom végigment a táskákon... Szerencsére nagy összeg nem tűnt el a kártyát pedig azonnal le lehetett tiltatni - inkább csak az ezt követő (papírok, jogsi, stb) utánajárás a bosszantó...