2016. augusztus 24., szerda

Elballagtak


Fura ez az itteni iskola -  legalábbis nekem, Magyarországon szocializálódott szülőnek...

Nincs évnyitó, évzáró, nemzeti ünnep, anyák napja... kb a karácsony az egyetlen olyan ünnepség, amire a szülőket is meghívják. Néha készülnek egy-egy kisebb színdarabbal, de az ünnepnapoktól független dolog. 

Idén viszont mégiscsak fordulóponthoz érkeztek, az angol iskolarendszer szerint befejezték az alsó tagozatot. Mondom az angol szerint, mert hogy ne legyen egyszerű, a spanyol rendszerben még idén járják a hatodik osztályt, ami az általános iskola utolsó osztálya (6+6 -os rendszer működik). Szóval a Year 6 elballagott, a Primaria 5 még folytatja. Ezért aztán ha megkérdezik, hogy hanyadikosak a gyerekeim, mindig hosszú magyarázatba kell fognom...

A ballagás tiszteletére azért csak szerveztek egy ünnepséget. Mivel itt iskolai egyenruha van nem kell ünneplőbe öltözni, egész évben ebben járnak a gyerekek. 
Persze otthon ilyenkor verseket szavalnak, meg az osztályfőnökök könnyes búcsút vesznek, minden az elmúlásról szól. Itt pont fordítva: pozitívan a jövőbe tekintenek, minden arról szól, hogy milyen jó, nagyok lettek, jövőre már secondary-be járnak. Nincs kesergés, búslakodás, "elbocsátó szép üzenet", van viszont rengeteg dicséret, jutalomosztás, éneklés, örömködés. Nem olyan elegáns és ünnepi mint otthon, viszont nagyon vidám, boldog alkalom. 

ha valaki ügyes volt valamiben, itt nem könyvjutalmat hanem érmet és oklevelet adnak

mind a ketten kitüntetettek :-)

a büszke éremtulajdonosok

Amikor pedig véget ért a "hivatalos rész", következett a bolondballagás. A gyerekek kis csoportokba verődtek és saját maguk tervezett koreográfiával léptek fel a színpadon. Nagggyon tetszett mindenkinek, rettentő jól megcsinálták! :-)

Csengéék tornászoknak öltöztek, Petráék gótoknak
közös éneklés az angoltanárral






És ha megkérdezed, hogy mi a legjobb abban, hogy felsős lesz, mit válaszolnak? Hát hogy saját szekrényük lesz az iskolában (tudjátok, mit az amerikai filmekben) :-))) Fontos szempont! :-))


nem épp a klasszikus ballagási fotó,
de az egyenruhában nem jutott idő fényképet csinálni, olyan gyorsan átöltöztek


a nagynéni is el tudott jönni a nagy napra 

Elballagtunk!

2016. augusztus 12., péntek

"Felajánlotta, hogy bezár ő engem, akár tovább is..."


Zsolti szokás szerint furcsán nézett rám, mikor (már megint) újabb őrültséggel álltam elő:
Mi lenne ha elmennénk kiszabadulós játékot játszani?

Persze el kellett magyaráznom, hogy miről is van szó: az úgy van, hogy bezárnak egy szobába, neked meg ki kell szabadulni belőle. Persze időre: 1 órád van rá, különben véged. Jó, nem? ;-)

Felajánlotta, hogy bezár ő engem, akár tovább is...

Azért csak győzködtem, és mivel ellenállhatatlan vagyok (meg befűtöttem a gyerekeket is, na) , megadta magát, így egy hétvégén időpontot foglaltam és elmentünk Alicanteba, hogy kipróbáljuk milyen is ez a játék.

Szeretem az újdonságokat, a rejtvényeket, a szokatlan, ismeretlen dolgokat, szívesen kipróbálok mindent amiben látok egy kis fantáziát: úgyhogy ez pont nekem való.

A kiszabadulós játék a számítógépes játékok "igazi" verziója: elmesélnek egy sztorit (itt konkrétan a maffia történet volt) , mi bemegyünk a szobába, majd kattan a zár, az ajtó felett elindul a stopper: egy óránk van megtalálni a kódot a kijutáshoz. Ha nem, elkap a maffia és végünk...

Igazi csapatjátékról van szó, ezért már a kocsiban kialakítottuk a stratégiát: a gyerekek a felderítők, apa a technikai megoldások embere, én meg majd megpróbálok rendszert teremteni a káoszban...

A szoba elsőre semmi különös: egy számítógép (jelszót kér, mi lehet az?), a falon térkép, rajta rajzszegekkel bejelölt városok - valamire biztos jó lesz, csak még nem tudjuk mire. Amúgy meg egy nagy asztal, szekrénysor, vitrin könyvekkel, meg több fiókos komód. Egy-két fénykép, miegymás. És egy ajtó ami feltehetőleg egy másik szobába vezet. Persze zárva, kulcsot kellene találni.

Először nehéz volt eldönteni, merre is induljunk: minden fiók, szekrényajtó zárva. Kell valami támpont... aztán apránként találtunk ezt-azt: kulcsokat, ceruzaelemet, fényképeket, könyveket -bizonyos oldalaknál megjelölve, számokat és betűket, amik először értelmetlenül meredtek ránk, aztán kezdett összeállni a kirakó: ez a kulcs nyitja a fiókot, ott találok egy képet, a másikban egy cd-lejátszót, itt vannak hozzá az elemek - ki talál egy cd-t?? valaki keressen egy cd-t! megvan! mi ez a zaj? ebben nem mondanak semmit... de, nézd, a zajok - a képekhez tatoznak! rakd sorrendbe! nézd a számokat! A lakat! Nem... A térkép! Oda nézz, ez kinyílt... már csak az utolsó szám kell - mi a mobil pin kódja? Ha a harmadikra sem sikerül, végünk! Már csak 3 percük van... 2 ... kinyílt!! Kijutottunk!

a Facebook oldalukról töltöttem le


A következő megpróbáltatás Murciában várt ránk: itt egy őrült professzor a veszettség vírusát engedte szabadon az egyetemi kampuszon, a feladatunk megtalálni az ellenszert és megmenteni a diákokat. Ide a húgommal együtt jöttünk, ő először játszott ilyet, mi immár "tapasztalt játékosként" határozottan és szisztematikusan láttunk neki a keresésnek. Az eleje rettentő jól ment, ha a végén nem akadunk el az egyik rejtvénynél, akkor kevesebb mint fél óra alatt meg lett volna. Így is teljesítettünk bőven szintidőn belül, kb 45 perc alatt. A fickó szerint aki a játékot felügyeli, tök profinak tűntünk, azt hitte már tényleg rengeteget játszottunk. :-) 



A végén elmentem a wc-re, erre a gyerekek kívülről nyomták az ajtót, nem tudtam kijönni. Egy percig komolyan azt hittem, hogy itt is van valami csavar a dologban- már kezdtem keresni a kandi kamerát, amin most rajtam röhögnek :-)

Nagyon élveztük mind a kétszer, tuti folytatjuk, felfedezzük a többi helyet is a környéken. Akik gyerekkel akarnak menni üzenem, hogy csak nyugodtan, a csajok teljes értékű résztvevőként játszottak, sok rejtvényt ők oldottak meg egyedül, és a gyermeki logika tényleg sokat segíthet mikor a felnőtt ész bemondja az unalmast... :-)

A 60 perc pedig ugyan soknak tűnik, de úgy elrepül, hogy észre sem veszed!



2016. augusztus 11., csütörtök

Az Arcok útja : La ruta de las Caras (Buendía)


Ezen a hosszú hétvégén még egy programra maradt időnk, a választásunk pedig a Ruta de las Caras-ra, az Arcok útjára esett. Ez a rövid túraútvonal Buendía település határában található (Cuenca tartomány), a Sierra de Altomira hegységben. Madridtól nem egészen 2 órácskára van, így a fővárosba kirándulók is tehetnek egy kitérőt ha a természetbe vágynak. 


térkép

Ez tulajdonképpen egy ingyenes szabadtéri múzeum, ahol a művészet és a természet kéz a kézben járnak: Jorge Maldonado és Eulogio Reguillo szobrászok kőbe faragott alkotásai vesznek körül minket. A helyi önkormányzattal egyeztek meg, hogy a könnyen megmunkálható kőbe alkotnak a jelen - és utókor számára. A szobrok nagy része 1992 és 2007 között keletkezett, de amíg szabad sziklák vannak addig újabb és újabb alkotások is lesznek :-)




az úton lejuthatunk a víztározóhoz


takonypócok


az abszolút kedvenc a koponya lett






Maga az útvonal könnyű és egyáltalán nem hosszú, kb. 1.5 km, a PR-CU 96-os úton található. Ez egyébként egy kb 15 km-es út mely az itt található víztározót járja körül - akinek kedve és ideje van akár az egészet is felfedezheti. Buendía-tól egy mellékúton lehet idejutni (kb. 4 km), közvetlenül az Arcok útja kezdete előtt lehet parkolni autóval. 

Madridtól 1 óra 45 perc kocsival, Cuenca-ból pedig 1 óra alatt ide juthatunk

A környéken bejárható útvonalak

La ruta de las Caras

a szobrok elhelyezkedése
a fehér-sárga jelzést kövessük



2016. augusztus 2., kedd

Ciudad Encantada- az Elvarázsolt város



Ami leginkább vonzott ebben a kirándulásban az nem maga Cuenca városa volt, nem is a Függő Házak, hanem a közelben található természeti csoda: az Elvarázsolt Város. Helyileg a Serranía de Cuenca Nemzeti Park szívében található. 




Ha visszaemlékszünk gyerekkorunk meséire, vagy épp a Bibliára gondolunk, hogy járt pórul aki nem hallgatott a jó tanácsra? Bizony kővé változott!
Nos, ebben a városban mindenki kővé dermedt, és mi ott sétálgathatunk a szobrok között.
Nem csak mi találtuk ezt lenyűgözőnek, több filmet forgattak a környéken: a Conan, a barbár biztos mindenkinek ismerősen hangzik.

Ha vannak esetleg elvetemült olvasók akik nem hisznek a mesékben, nekik elárulom, hogy a száraz tudományos tények szerint a sziklák kialakulása a természeti erőknek köszönhető: a környék a krétakorban még a Thetis tenger fenekén volt ahova sok calcium-carbonat rakódott le, ami aztán mindenféle tectonikai mocorgások következtében kiemelkedett. Az itt található puha mészkőből az egykor itt hömpölygő folyó, a szél, a jég koptatta le ezeket a formákat, amiknek aztán a fantáziadús (és meséken nevelkedett) környékbeli emberek adtak különböző neveket.





Ahogy az ilyenkor lenni szokott volt néhány ami nekünk is „egyértelmű” volt és volt amit elég sokáig kellett oldalra fordított fejjel nézni míg mi is azt a formát láttuk amit a névadója.


Maga a „város” most 1500 méterrel van a tenger jelenlegi szintje felett, és a belépéskor kapunk egy térképet, hogy el tudjunk igazodni az „utcákon”. A hivatalos útvonal, ami érinti a leghíresebb sziklákat 2.5 km hosszú és átlagosan 1.5 óra alatt sétálható körbe. 


Mi ennél jóval többet bóklásztunk,bár mi többször is letértünk a járt ösvényről és önálló felfedező útra indultunk.






Tormo alto (a nagy szikla)


a forgatások kedvelt helyszíne



a hajók


épp csak belefért :-)




a római híd

emberi arc






a kőtenger



"tavirózsa" a "kőtengerben"

Ő szegény nem bírta és kiszáradt. Az is csoda hogy ekkorára tudott nőni
hosszú nyakú dino
Terueli szerelmesek

Természetes, hogy ezek a képződmények a filmrendezők fantáziáját is beindították: elsőnek 1957-ben Stanley Kramer forgatta itt a Büszkeség és szenvedély-t (The Pride and the Passion - Cary Grant, Frank Sinatra és Sophia Loren főszereplésével). Később 1961-ben Sergio Leone első filmjének, A rodoszi kolosszusnak (Il Colosso di Rhodi) is játszódnak itt jelenetei.



1969-ben egy elég furcsa filmnek adott helyszínt az Elvarázsolt Város: The Valley of Gwangi egy western-fantasy: egy dinoszauruszt láthatunk amit végigmasírozik Cuenca főterén, bekergeti az embereket a katedrálisba, majd garázdálkodik az Elvarázsolt városban. A maga idejében híres film volt a speciális effektjeiről.



A leghíresebb mégis az 1982-ben ben vetített Conan, a barbár, Arnold Schwarzenegger főszereplésével.





Végül pedig 1999-ben pedig az egyik (sokadik) James Bond filmnek (Avilág nem elég, Pierce Brosnan) adott helyszínt.

Még indulás előtt megnéztük a gyerekekkel ezeket a videókat, úgyhogy lelkesen keresgélték a forgatási helyszíneket. 

pórázon kutyát is lehet bevinni

Remélem sikerült kedvet csinálnom egy kiránduláshoz! :-)