2016. szeptember 28., szerda

Wamba - duplavé, templom és csontkamra


Wamba az egyetlen W-vel kezdődő (és úgy általában w-t tartalmazó) településnév Spanyolországban.



Nem is mi lennénk, ha ez már önmagában nem lenne elég számunkra, hogy megnézzük magunknak... De azért ennél több érdekességet is tartogatott ez az észak-spanyolországi falucska.



A vizigót király után nevezték el, akit 672-ben ezen a helyen választottak királlyá.

A történet persze bonyolultabb: Recesvinto király halála után Isten egy küldött által azt üzente, hogy a következő királynak egy jólelkű parasztembert kell választani, akit Wamba-nak hívtak, és épp egy fehér ökörrel és egy szamárral szántott a határban. 
Wamba persze ellenállt a felkérésnek, és egy botot szúrt a földbe: majd akkor fog ő uralkodni, ha ez a bot kivirágzik. És lőn: Nem sokkal ezután a bot virágba borult... Az isteni akarat előtt immár Wamba is beadta a derekát, így őt koronázták a tartomány királyává. Az egyik legjobbnak tartott vizigót király volt, a települést később az ő tiszteletére keresztelték át az ő nevére, korábban Gérticos néven említették. 

A vizigót időkből maradt fenn a Santa María de la O templom (A várandós szűz temploma), mely bár több átalakításon átesett az idők folyamán, ma kitűnő állapotban látogatható.

Valladolid provincia egyik legrégebbi temploma



Csak csoporttal látogatható. Elvileg előzetesen be kell jelentkezni, de én hiába hívtam a neten talált telefonszámot, senki nem vette fel. Gondoltuk majd a turistairodában kiderítjük kinél kell bekönyörögni magunkat. Aztán úgy alakult, hogy épp mikor megérkeztünk egy csoport akkor indult templomnézőbe - mi meg csatlakozunk. Néhány euros hozzájárulás után mi is hallgathattuk az idegenvezető srácot: az utolsó centig megérte, nagyon sok részletre felhívta a figyelmünket, sokat, lelkesen mesélt. 






Nevezetessége mégis leginkább az a csontkamra, ahol még ma is több ezer XIII-XVIII. századi koponya és csontváz található. A terem kb 6 méter magas és 4 méter széles, belépve dantei látvány fogad minket: csontok és koponyák szépen feldúcolva, fekete szemek és tátott állkapcsok merednek ránk üresen.

Osario de la iglesia de Santa María de Wamba


van akinek leesett az álla...
de a legtöbb csak üres tekintettel nézett ránk

Furcsa érzés keríti hatalmába az embert, még akkor is, ha nem először fogad ez a látvány. (Párizsban a katakombákban és Ausztriában, a hallstatti csontházban  is láttunk hasonlót, ez utóbbiban még gyönyörűen ki is festették őket)
- Orvosként amúgy sem maguk a csontok látványa (volt mindenkinek sajátja is otthon, nem nagy szám), hanem inkább a mögé képzelt életek, sorsok az ami megdöbbenti az embert. 



Idézet a faláról:

“Como te ves, yo me vi, como me ves te verás. Todo acaba en esto aquí. Piénsalo y no pecarás”

"Ahogy te látsz engem, úgy láttam én magamat, ahogy engem látsz, úgy látod majd magadat. Minden ebben végződik itt. Gondolj erre és nem fogsz vétkezni." 



Spanyolországban tudtommal ez az egyetlen látogatható csontkamra. 
Igaz, erősen megcsappant az eredeti halom, mert anno az 50-es években Gregorio Marañon (híres spanyol endocronológus, Madridban az egyik legnagyobb kórház az ő nevét viseli) vagy két teherautónyit elszállíttatott belőlük az orvosi egyetemekre, tancélosan. Na meg állítólag a helyi gyerekek sem kímélték őket és elég sokat elhordtak, játszani. Később maguk a falubeliek voltak azok, akik összeszedték a csontokat és méltó helyet biztosítottak nekik: kialakítva a mai csontkamrát.


Az önkormányzat honlapján pillanatnyilag a templom nyitva tartása:

(időpontot kérni ezen a számon lehet - +34 658 677 195 )
májustól októberig: péntek 17-19:30, szombat, vasárnap és ünnepnapon: 11-13:30 és 17-19:30
az év többi hónapjaiban: vasárnap mise után 13:30-tól 

2016. szeptember 11., vasárnap

Segovia


Idén nyáron bizonyos okok miatt elmaradt az európai körút. Hogy mik azok a bizonyos okok, arról majd később... ;-)
Így viszont úgy alakult, hogy több kisebb részre lett felszabdalva az éves szabi, így több kisebb kirándulásra jut idő. Minden rosszban meg kell találni a jót :-)

Ez a nyári utunk először Segoviába vezetett:


Segovia Madrid közelében található ősi város, mely már a római időkben is erre a névre hallgatott. Leghíresebb műemléke az Alcazar erőd és a róma kori vízvezeték, mely a Fuenfría forrástól szállítja ide a vizet.



A város és maga a vízvezeték 1985-től az UNESCO világörökségi helyszínei közé került. A 15 km hosszú vízvezeték a legfontosabb és legjobb állapotban fennmaradt római kori építészeti műemlék Spanyolországban. Természetesen Segovia címerének is központi eleme.




Keletkezése az I. századra tehető. Kb 25.000 gránitkőből épült, - mindenféle kötőanyag nélkül! - és tessék kérem megnézni, még két évezreddel később is ott magasodik a város felett, kiváló állapotban. A városon belül a leghosszabb látható szakasz 818 méter. Több mint 170 boltívből áll és a legmagasabb pontján, ami a főtéren található (plaza del Azoguejo), 29 m magasodik felénk.




A segoviai Alcazar erődöt a 12. században említették először, a castillai királyok kedvelt tartózkodási helye volt.





A Santa María Katedrális az utolsó gótikus stílusban épült katedrális Spanyolországban.




harangtorony

az oroszlán mancsai között a címer, benne a vízvezetékkel

És még néhány kép a városról:

Az önkormányzat épülete a főtéren








2016. augusztus 26., péntek

Apa XL -es lett!


Zsolt idén töltötte a 40-et. Ez szép kerek szám, úgyhogy a gyerekekkel kitaláltuk, hogy meglepetéssel készülünk. Sajnos pont aznap neki hivatalos ügyben épp Magyarországon kellett lennie, úgyhogy kicsit csúsztatni kellett a dolgon. Természetesen felköszöntöttük mielőtt elment és aznap is felhívtuk, így nem is sejtette, hogy ezzel még nincs vége. 

Mikor hazajött szerencsére (a mienkre, nem az övére...) ügyelettel indított, így este nem volt otthon. Én éjszakába nyúlóan, de megsütöttem a tortát. Persze a hűtőbe nem tehettem, mivel másnap én mentem dolgozni, ő pedig előbb hazaérve tuti megtalálta volna, és oda a meglepi...
Így aztán reggel indulás előtt megkértem a szomszédokat, hogy rejtsék már el a hűtőjükben amíg vissza nem jövök - és megígértem, hogy majd kapnak belőle, csak ne dézsmálják meg délutánig :-)

Hazafelé jövet bementem a Party fiesta boltba lufiért - kicsit aggódtam, hogy a meleg kocsiban nehogy leeresszenek, de bírták a strapát. 

Délután mikor hazaértem átosontam a szomszédba, a garázson keresztül becsempésztem a tortát, betettem a hűtőnkbe, majd elrángattam az ünnepeltet kutyát sétáltatni. A gyerekek pedig addig megterítettek, felrakták a díszeket, kikészítették a tortát... Úgyhogy igazi meglepetésben volt része mire hazajöttünk. Tényleg meglepődött, egyáltalán nem számított semmire, úgyhogy titkolózásból és szervezésből csillagos ötöst adtam a gyerekeknek (és magamnak is) :-)

A tortán először meglepődött: nem értette mi az az XL - még hogy nem a méret a lényeg! Ő még napokkal később is büszkén mesélte, hogy az ő felesége még tortát is csinált, hogy emléket állítson az XL-es férjének :-))


mire hazaértünk, megterítettek

Csenge képeslapja szerint:
Ne felejtsd el, az öregedés elkerülhetetlen, de éretté válni az csak egy lehetőség!

XL - én konkréten a római 40-esre gondoltam...
(bár bevallom, nem minden hátsó szándéktól mentesen: sejtettem, hogy neki nem ez jut először az eszébe :-)) )

full extrás Fekete-erdő torta volt, 40-es csillagszóróval



nem szereti ha fényképezem, ritkán sikerül elkapni a képeken ahogy nevet,
pedig tényleg sokat szoktak hülyéskedni

az ő két gráciájával

általában én vagyok a fényképész - ezt a pillanatot gyerek csípte el...


2016. augusztus 24., szerda

Elballagtak


Fura ez az itteni iskola -  legalábbis nekem, Magyarországon szocializálódott szülőnek...

Nincs évnyitó, évzáró, nemzeti ünnep, anyák napja... kb a karácsony az egyetlen olyan ünnepség, amire a szülőket is meghívják. Néha készülnek egy-egy kisebb színdarabbal, de az ünnepnapoktól független dolog. 

Idén viszont mégiscsak fordulóponthoz érkeztek, az angol iskolarendszer szerint befejezték az alsó tagozatot. Mondom az angol szerint, mert hogy ne legyen egyszerű, a spanyol rendszerben még idén járják a hatodik osztályt, ami az általános iskola utolsó osztálya (6+6 -os rendszer működik). Szóval a Year 6 elballagott, a Primaria 5 még folytatja. Ezért aztán ha megkérdezik, hogy hanyadikosak a gyerekeim, mindig hosszú magyarázatba kell fognom...

A ballagás tiszteletére azért csak szerveztek egy ünnepséget. Mivel itt iskolai egyenruha van nem kell ünneplőbe öltözni, egész évben ebben járnak a gyerekek. 
Persze otthon ilyenkor verseket szavalnak, meg az osztályfőnökök könnyes búcsút vesznek, minden az elmúlásról szól. Itt pont fordítva: pozitívan a jövőbe tekintenek, minden arról szól, hogy milyen jó, nagyok lettek, jövőre már secondary-be járnak. Nincs kesergés, búslakodás, "elbocsátó szép üzenet", van viszont rengeteg dicséret, jutalomosztás, éneklés, örömködés. Nem olyan elegáns és ünnepi mint otthon, viszont nagyon vidám, boldog alkalom. 

ha valaki ügyes volt valamiben, itt nem könyvjutalmat hanem érmet és oklevelet adnak

mind a ketten kitüntetettek :-)

a büszke éremtulajdonosok

Amikor pedig véget ért a "hivatalos rész", következett a bolondballagás. A gyerekek kis csoportokba verődtek és saját maguk tervezett koreográfiával léptek fel a színpadon. Nagggyon tetszett mindenkinek, rettentő jól megcsinálták! :-)

Csengéék tornászoknak öltöztek, Petráék gótoknak
közös éneklés az angoltanárral






És ha megkérdezed, hogy mi a legjobb abban, hogy felsős lesz, mit válaszolnak? Hát hogy saját szekrényük lesz az iskolában (tudjátok, mit az amerikai filmekben) :-))) Fontos szempont! :-))


nem épp a klasszikus ballagási fotó,
de az egyenruhában nem jutott idő fényképet csinálni, olyan gyorsan átöltöztek


a nagynéni is el tudott jönni a nagy napra 

Elballagtunk!