2013. szeptember 29., vasárnap

'Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék' ...

Montazels : Chateau de Cazemajou


Ellátogattunk abba a régi kúriába ahol "a mi papunk" (mi már csak így emlegettük, a mi papunk:-) ) gyermekkorában nevelkedett. 
A hely le volt zárva, az épület láthatólag évtizedek óta lakatlan, az udvaron nyakig érő gaz. 
Persze a lányoknak se kellett több: vadregényes hely, akárcsak Csipkerózsika kastélya ahová a herceg alig tudja átvágni magát a bozóton, de a végén bejut a hercegnőhöz és ... a többit már mindenki kívülről fújja. 


Mivel a kapu nem volt bezárva, bemerészkedtünk. Látni kellett volna a lányok arcát: jobban élvezték, mint akármilyen modern vidámparkot :-)
Lehetett bujkálni, félni, visítani, kincset keresni, a szalonban táncolni, a kandallókba bekukkantani ... Ez aztán az igazi felfedezés! 

Mekkora kandalló! Állva is simán beleférünk!

Az lehetne az én szobám?

Így táncoltak a bálon a hercegnők

Valamikor jobb időket is megért... Azért szép lehetett

Be merjünk menni? Vajon mi lesz mögötte?

kincsesláda!!

Na mit találtam?
Egy régi kulcs! Biztos jó lesz még valamire, magammal viszem. Ugye, hogy érdemes volt bejönni? :-)



Azért ha nem a rózsaszín meseszemüvegen át nézzük, ez mégiscsak egy lepusztult régi kúria, amin nem hogy semmi érdekes nincs, hanem kifejezetten taszító. De hát mi felnőttek már csak ilyenek vagyunk, kihalt belőlünk a gyermeki fantáziavilág... 
Azért pár percre néha magával ragadott a lányok lelkesedése. Persze az egész nyaralásból mindenkinek ezt mesélték elsőnek. Képzelem mit gondolhattak az iskolában. Még jó, hogy idén lusták voltunk és nem készítettük el a nyári képes naplót :-)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése