Barlanglakások a dél-olaszországi Materaban

Ugyan az eredeti terveim között még más kisebb falucskák is voltak, úgy elment az idő Alberobelloban, hogy kénytelenek voltunk a terven módosítani, és legközelebb csak Matera-ban álltunk meg. 

Kicsit kiesik a hagyományos turistaútvonalakból, nem nagyon ismert ezt a kis dél-olaszországi település, pedig a hely olyan hangulatot áraszt mintha kétezer évet visszamentünk volna az időben. (Ezt Mel Gibsonék is így gondolták ha itt forgatták A Passio című filmet)

Sassi di Matera

Az UNESCO ezt a helyszínt is magáévá, illetve az egész világévá tette mikor oltalma alá vonta a falucskát.

a házak úgy beleolvadnak a környezetükbe, mintha a sziklákból nőttek volna ki

Ha feltenném a 20 forintos kérdést, hogy meddig voltak ezek a barlangok lakottak, azt hiszem van aki az évezredet is mellélőné, de az évszázadot biztosan. Merthogy a helyi szegények még a II. világháború után is itt éltek, áram, víz, villany nélkül, együtt az állataikkal. Az olasz kormány 1950- es években telepítette ki őket, "normális" lakásokba. Ezek a barlanglakások ma múzeumként működnek, néhány eurós belépőjegyért cserébe még idegenvezetést is kapunk (angolul és olaszul).

A barlangok már az őskorban is lakottak voltak

Barlangtemplomok 

Mivel a település elég magasan fekszik, az ivóvizet többnyire a megolvadt hólé biztosította. ehhez csatornákat vájtak a sziklákba, amiken a víz lefolyhatott az alacsonyabban fekvő barlangokhoz. A lakás alatti részbe üreget alakítottak ki és ide vezették a vájatokon a hólét, ami később a lakásból elérhető volt és mint egy kútból, vödrökkel húzták fel a vizet. 

nem, ez nem a pottyantós rendszerű budi, hanem a lakásban levő kút, a káván a vödörrel
(az alján meg a sok aprópénzzel, mert valahogy a turisták kötelességüknek érzik minden kutat teledobálni érmékkel)

A nyári időszakra pedig a sziklák belsejében levő üregekben tárolták a jeget, mely egyrészt élelmiszerek hűtésére, másrészt ivóvíztartalékként szolgált. A hegy lábánál egy kis folyócska is csordogál, szükség esetén onnan is tudták fedezni a vízszükségletet (bár kétség kívül megerőltetőbb a hegyen felfelé vizeskorsót cipelni, bár gondolom ezt is a szegény lovak és szamarak szívták meg...)

a hűtő, és a jég szállítására szolgáló szekér

A környező fennsíkokon gazdálkodtak, növényeket termesztettek, állataikat pedig bent tartották a barlangokban, gyakorlatilag együtt laktak velük, az állatok testének melege is segítette melegen tartani a helyiséget. Fából készült nagy ládákban tartották a terményeket, eszközöket, a helykihasználás miatt a láda teteje szolgált étkezőasztalként, a fiókokat pedig éjszakára kihúzták és a legkisebbeknek ez szolgált ágy gyanánt (lám, lám, az IKEA-előtt is léteztek helykihasználásra ötletek :-) )

az amerikai konyha őse: nappali-konyha-étkező-istálló egyben - nem is értem miért hívják a mai változatot amerikai konyhának ?
Az ágy fölött lógó lámpa nem autentikus, csak a múzeum kialakításakor vezettek ide áramot

a konyhasarok

Egy kis konyha is volt minden ilyen barlangban, főzésre és fűtésre egyaránt. Az ablakok, ajtók picik voltak, a füstöt a tűzhely feletti részen a tetőn vágott nyíláson vezették ki a szabadba (a mai páraelszívó őse?)

Ma már egyes barlangokat szállodává alakítottak, így akár ki is próbálhatjuk milyen lehetett bennük aludni: bár légkondival felszerelve, anélkül hogy egy ló nyerítene az ágyunk mellett ... szerintem nem az igazi :-)

Az utcák labirintusszerűen keresztül-kasul szelik át a hegyet, jó bennük bóklászni, magunkba szívni a hangulatot. Azt nem bánom, hogy Nápolyt végül nem láttuk, de ha ezt kihagytam volna, azt bizony sajnálnám.

makett - életkép a városban