Útközben: Šibenik és Split

A következő tervezett úticél Dubrovnik volt, de menet közben úgy döntöttünk, hogy reggelizni és ebédelni más-más helyen állunk meg, hogy az országból minél többet láthassunk.

A reggelit Šibenik-be terveztük. Gondoltuk sétálunk egyet a tengerparton, beülünk egy kávézóba, aztán kiderítjük van-e valami látnivaló a közelben. 

Persze az eső már megint közbeszólt: olyan zuhéba érkeztünk, hogy a kocsiból sem volt kedvünk kiszállni, nem hogy sétálgatni. Az útközben kirakott táblákból megtudtuk, hogy van egy katedrális. Az ehhez vezető utat követtük, a közelben leparkoltunk, majd gondos tervezés után kiugrottunk a kocsiból, kinyitottuk az ernyőket és futásban nekieredtünk:

Szent-Jakab katedrális

nyaralás - az esernyő már egészen hozzánk nőtt

Mondanom sem kell, a reggelit inkább kihagytuk és csak reménykedtünk, hogy hamarosan kijutunk a viharzónából...
Azért azt sokszor elmondtuk, hogy milyen jó, hogy tengerparton lakunk: városnézéshez a hűvös, borongós idő is jó (persze nem az ekkora zuhé, de ez azért nem tart örökké), viszont emlékszem milyen dühösek voltunk régen, ha azon az évi egy alkalommal amikor eljutottunk a tengerhez, nem tudtunk fürdeni. Most már nem vonz valami csak azért mert tengerpart, mert mediterrán. Ami persze nem azt jelenti, hogy nem imádom a tengert, de már nem dőlök a kardomba, ha nincs strandidő.

Szerencsére viszonylag hamar kitisztult az ég és meg tudtunk állni Splitben. Illetve meg tudtunk volna, ha lett volna parkolóhely. A Diocletianus palota volt a cél (újabb UNESCO világörökség helyszín) meg is találtuk könnyen, de lehetetlenség volt parkolni. Egy teljes órát töltöttünk a kóválygással, már majdnem feladtuk, mikor ugyan fél óra sétára a palotától, de találtunk egy helyet a kocsinak. Úgy tűnt mindenki ide menekült az eső elől... (Mindenkit óva intek a tilosban parkolástól, több kocsit is elszállítottak míg ott sétáltunk. Nem épp a nyaralás fénypontja előkeríteni.)

A palota aztán kárpótolt minket, mert az ebéd elég vacak volt...

A palota, azaz inkább kis erőd (vagy akár egy mini városrész) utcákból, terekből áll, benne több templommal, múzeummal, piaccal, éttermekkel. A 3. században épült, 4 nagy kapun lehetett bejutni, melyek a 4 égtáj felé néznek. 

Mi azt hiszem a tengeri kapu felől érkeztünk, először egy alagsori részen át szuvenyírárusok közt kell áthaladni, majd kijutunk a palota belső terére, ami gyakorlatilag Split óvárosa. Az eredeti palotát természetesen az idők során módosították, átépítették, újabb templomokat, épületeket húztak fel, így nyerte el mai állapotát amit mi láthattunk.

St. Duje székesegyház, és a később hozzáépített harangtorony

 A tengeri kapu régen szó szerint a tenger mellett húzódott, azóta már ezt a részt feltöltötték és sétányt, kikötőt, parkolókat alakítottak ki.

a palota régen

Egyiptomból hozatott szfinxek

ezüst kapu

Jupiter a neki szentelt templomban

Pár óra ebéddel együtt elég volt rá, bár lehetett volna még mászkálni és más dolgokat is megnézni a palotán kívül is, de délután indultunk tovább, mert még 3 óra út állt előttünk.

(Ami jóval több lett mert a gps-ünk nem tudta, hogy már megépítették az autópályát, így vagy 5 órán át kanyarogtunk vacak mellékutakon... Néha nem tudtuk eldönteni, hogy visszaforduljunk, vagy kövessük amit mond (én mindig mondom, hogy át kellene állítani, női hangon dumál, pedig nőben megbízni ahogy navigál, hát...) Aztán mikor már egy olyan isten háta mögötti falun mentünk keresztül ahol egy kocsi is alig fért el a dűlőúton, egy reménysugár felcsillant: szembe jött egy holland autó: tuti ők meg délről jöttek és Splitbe tartottak és az ő gps-ük sem volt aktualizálva :-)

Amúgy én őszintén szólva nem értem: Hollandia egy kis ország, de nincs az a világvégi turistalátványosság, ahol nem lenne holland turista... (Az utolsó aki elhagyta az országot, vajon lekapcsolta a villanyt?)