Kerek szám: 10 évesek lettek a dedek :-)

Novemberben a halloween-i buli után következett a születésnapjuk. Nagyon várták, elvégre egyszer tíz éves az ember (meg 9 meg 8 is... de ez lényegtelen), a tíz az meg már olyan kerek szám, és kétjegyű is... Egyszóval nagyok lettek. 

Ez abból is látszik, hogy mikor megkérdeztük, hogy mit kérnek a szülinapjukra, akkor nem egy újabb baba vagy egyéb játék volt a kívánságuk, hanem együttesen kiötlötték, hogy Archenába szeretnének menni a spa-ba fürdeni. 

Bevallom, tetszett az ötlet, egyrészt mert nem gyarapítja az amúgy is mindent elborító játékkészletet, másrészt mert ez már tényleg olyan nagylányos kérés, amolyan igazi családi ajándék. 

Persze azért csak kaptak néhány apróságot, igaz, eléggé szétszórva: a szülinapjuk csütörtökre esett, úgyhogy iskolába kellett menni. Reggel Halász Judit születésnapos dalával ébresztettem őket, délután pedig amikor eléjük mentem vittem egy-egy héliumos lufit, volt ám nagy öröm :-) Aztán itthon megkapták az apró ajándékokat és egy bolti tortát, mert hétköznap nem volt időm sütögetni. 

Szombaton aztán bepótoltuk: volt kívánságra házi torta, meglepetésként pedig egy-egy album a 10 év történetével. 

Eredetileg scrapbook-ot akartam csinálni, de rá kellett jönnöm, hogy kifutottam az időből. Így maradt egy hagyományos fotóalbum: így is sikerült fejenként több mint 300 képet összeválogatni... Ráadásul utolsó éjszakára maradt minden. 

Persze szokás szerint majdnem éjfél volt mire lefeküdtek, márpedig a meglepetést csak olyankor lehet csinálni ha ők alszanak. Az éjszaka közepén neki is álltam, és rá kellett döbbennem, hogy attól, hogy azt hiszem mindenre emlékszem ami velük történt, bizony némelyik képről azt sem tudtam eldönteni, hogy 2 -vagy 3 évesek-e rajta... A blog sokat segített, sajnos csak majdnem 5 éves koruktól íródik. Igaz, ha úgy vesszük az is több mint a "féléletidejük" :-)

Hajnal 4-kor ránéztem az órára: Te jó ég, már ennyi az idő?? 5-kor úgy éreztem, már mindjárt készen vagyok. 6-ra megvoltam... az elsővel. A második már könnyebb, sok a hasonló közös kép, bár igyekeztem mindkettőjüknek olyanokat összeválogatni amin külön-külön is vannak: elvégre attól, hogy ikrek, még nem kell minden képen közösen szerepelniük, nem?

Sok idő elment azzal, hogy bepakoltam a képeket, aztán rájöttem, hogy időrendben egy másik kupac kell előbbre: képek ki - újabbak be - előzőek vissza . Aztán megint akadt egy pár ami előbbre kívánkozott. De megtanultam a leckét: legközelebb csak gyűrűs albumot veszek, cserélhető lapokkal. 

Reggel 8-ra kész is lettem. Pont akkora, amikorra terveztem, hogy felkelek ebédet és tortát készíteni. Úgyhogy az éjszakai alvás elmaradt. Még jó, hogy az ügyeletekkel hozzá vagyunk szokva...

Ennek köszönhetően viszont minden időben elkészült. Reggel apával még elmentek lovagolni, addig én megcsináltam az ebédet és a tortákat a kívánságlista alapján, ebéd után pedig irány a medence. :-)

anya, ne fotózzál már folyton! Na jó, csííz, elég lesz? Hadd bontsuk már ki, mi van benne??

muti, neked milyen van?

10 év képekben 

Az albumok nagy sikert arattak, hasonlítgatták kinek milyen képek vannak benne, volt amire nem emlékeztek és voltak amin meglepődtem, hogy micsoda memóriájuk van. Azért is különleges ez, mert alig vannak képeink előhívatva, minden a gépen van (ami miatt sajnos kb. egy fél év hiányzik, mert egyszer váratlanul meghalt a gép és nem voltak külső tárra mentve a képek)

Az idei torták: 

Csengéé

Petráé

Igen, egyre lejjebb megy a színvonal: de egyre több a munka és egyre kevesebbet érek rá sütögetni. Ez meg olyan amit nem lehet előre elkészíteni. Persze sokan biztos nem mutogatnák, nem valami jól sikerültek, de ez családi napló, abba meg az kerül ami van... És a szülinapi tortát mégsem akartam kihagyni, sok év múlva jó rá emlékezni.

és egy családi kép, csak hogy látszódjon, a lányok nőnek de mi a világért sem öregszünk :-)

A fürdésről nem készült fotódokumentáció, voltunk már itt, és nem akartam abba a nedves párás levegőbe bevinni a gépet, meg ki - be hurcolászni a szekrényekhez. Amikor meguntam az úszkálást hátradőltem az egyik jakuzzi-ban és azon nyomban elaludtam. Remélem, ezt csak én vettem észre...Volt már pár esetem, főleg ügyelet utáni játszóterezések alkalmával, amikor ott helyben elaludtam a padon (nem is tudom, ki vigyázott kire: én a gyerekre vagy ők rám...) úgyhogy megnyugtathatok mindenkit, nem minden padon alvó anyuka matt részeg fényes nappal. :-) Lehet, hogy csak végigdolgozta az éjszakát ;-)

Így utólag is:Boldog születésnapot a nagy 10 éveseimnek!

Halloween-i jelmezesdi 2014

Mivel jócskán el vagyok maradva a tavalyi év történéseivel, gyorsan igyekszem pótolni ezen a pár szabadnapomon.

Ott hagytam abba, hogy október végén ismét eljött a Halloween, amit a csajok minden évben nagyon várnak. És bár itt nincs hagyománya az utcai cukorkagyűjtögetésnek, azért az iskolába jelmezben lehet menni , sőt, a tanárok is mind be vannak öltözve, csak képzeljétek el azt a tanórát amit egy vámpír tart zombiknak és szellemeknek :-) 

osztálykép 

Nos, jelmez tekintetében idén egyedi ötleteik voltak, jól megdolgoztatva minket szülőket :-)

Petra tavaly vámpír volt, és még a londoni Dungeon-ből hoztam is neki jó kis "vérátömlesztést", amit végül mégsem vitt magával. Én ki is dobtam a zacskót (eredetileg piros tusfürdő volt benne), erre most kitalálta, hogy mégiscsak kellene az neki. 

Idén zombi lett akit csak a vér tart életben, Csenge pedig feltámadt múmia.

Reggel korán kellett kelni, hogy időre elkészüljünk, de ilyenkor persze senki sem reklamál :-)

Mind a kettőt kisminkeltük, Csengét jól bebugyoláltuk kötszerrel, Petrát pedig lefröcsköltem vérrel és bekötöttük a transzfúziót. Ehhez előző este a sima infúziós zacsit kiürítettünk, feltöltöttük piros szörppel. Az iskolatáska kerekes húzójához egy seprűnyelet erősítettünk, körbetekertük kötszerrel, ez lett az infúziós állvány, így könnyen magával tudta vinni, órán pedig a pad mellé állíthatta. A branült úgy ragasztottuk fel hogy könnyen le- fel tudja magának rakni, így ha mégsem akarta magával húzni a szerelékét akkor sem volt gond. 

múmia és zombi

rémisztőek is tudunk ám lenni!
(észrevettétek, hogy még a vizesüvegük is múmiának öltözött? ;-) )

Az náluk a szokás, hogy az alsós osztályokat a felsősök zsűrizik. Néhány felsősből álló csapat előtt végigvonulnak a kicsik, ők pedig szavaznak és kiválasztják, hogy melyik jelmez nyeri idén a díjat. A csajok taroltak, mind a ketten nyertek, pedig állítólag a nagyok nem is tudták, hogy ők testvérek. Mondjuk a többség boltban vásárolt jelmezben érkezik, így gondolom kiszúrták, hogy ezek sk. készültek, és értékelték az erőfeszítést. A lányok nagyon büszkék voltak, azóta is a hűtőn van az oklevelük. 

Halloweenhez közel esik a szülinapjuk is. Mivel én nem szeretem a "becsődítünk x gyereket az ugrálóvárba aztán ha letelt a szükséges néhány óra mindenki mehet haza" típusú zsúrokat, (ráadásul ilyenkor többnyire jönnek a szülők is akikkel addig jópofizni kell, én meg abban nagyon nem vagyok jó...).  

Ráadásul novemberben már hűvös is van, kültéri bulit nem lehet szervezni... 

Na szóval kitaláltuk, hogy legyen nekik halloween party-juk, szülinapi helyett. Volt is lelkesedés :-)

Elkészítettük a meghívókat, feldíszítettük a házat, ők kiválasztották a netről hogy milyen kajákat szeretnének én meg igyekeztem azokat megvalósítani. Aztán már csak vártuk a vendégeket. :-)

meghívók

A bejárati ajtónk. Azért tartottam tőle, hogy a kutya leráncigálja, de kivételesen jó kislány volt. 

urna, hamvakka

Svédasztal a teraszon: tzatziki mártogatós, belőle virsli ujjak nyúlnak segítségért - gumicukor pókok hálójukban - virsli-múmiák ketchuppal - salátalevelek gumicukor kukacokkal és vér-bólé. Ja, és rókázó tök :-)
A gumicukrokat is mi csináltuk, hátul ott az a fél szemű koponya tulajdonképpen egy játék, annak a segítségével készültek. 

Ez egy sonkával-sajttal töltött pók akart lenni, bár eléggé kövérre sikeredett. Az a lényeg, hogy finom volt és mind elfogyott. 

banya-ujjak,  mandarin-tökök, banán-szellemek, fehércsokis minyon szellemek, gumicukor pók és spagettivel töltött parikák (nem látszik, de úgy voltak kifaragva mint a töklámpás, szemekkel és foghíjas szájjal, a spagetti pedig mint a kukacok, kilógott a lyukakból) 

Este kezdődött, hogy már sötét legyen. Kerti partival indult, kint két csapatra osztottuk őket és pontszerzős játékokat játszottak, aztán bent folytattuk eleinte viszonylag szervezetten, aztán mikor kifogytam az ötletekből akkor indult a spontán ereszd-el-a-hajamat. :-)

pókhálót szőttem a terasz oszlopai közé, Zsolti pedig egy villogó biciklilámpából szerkesztett pókot a közepébe

Náluk az egymásnál alvás nem ritkaság, évek óta szinte minden hónapban van hogy itt alszik egy-két gyerek, vagy ők mennek valahová, így ez a party is másnap délig tartott. Persze ez limitálta a létszámot, ágyat és ágyneműt kellett biztosítani mindenkinek. Mondjuk így is olyan hangzavar volt, hogy tudta az egész negyed, hogy buli van nálunk...

Azért elég nagy meló volt, de megérte :-)