2016. augusztus 12., péntek

"Felajánlotta, hogy bezár ő engem, akár tovább is..."


Zsolti szokás szerint furcsán nézett rám, mikor (már megint) újabb őrültséggel álltam elő:
Mi lenne ha elmennénk kiszabadulós játékot játszani?

Persze el kellett magyaráznom, hogy miről is van szó: az úgy van, hogy bezárnak egy szobába, neked meg ki kell szabadulni belőle. Persze időre: 1 órád van rá, különben véged. Jó, nem? ;-)

Felajánlotta, hogy bezár ő engem, akár tovább is...

Azért csak győzködtem, és mivel ellenállhatatlan vagyok (meg befűtöttem a gyerekeket is, na) , megadta magát, így egy hétvégén időpontot foglaltam és elmentünk Alicanteba, hogy kipróbáljuk milyen is ez a játék.

Szeretem az újdonságokat, a rejtvényeket, a szokatlan, ismeretlen dolgokat, szívesen kipróbálok mindent amiben látok egy kis fantáziát: úgyhogy ez pont nekem való.

A kiszabadulós játék a számítógépes játékok "igazi" verziója: elmesélnek egy sztorit (itt konkrétan a maffia történet volt) , mi bemegyünk a szobába, majd kattan a zár, az ajtó felett elindul a stopper: egy óránk van megtalálni a kódot a kijutáshoz. Ha nem, elkap a maffia és végünk...

Igazi csapatjátékról van szó, ezért már a kocsiban kialakítottuk a stratégiát: a gyerekek a felderítők, apa a technikai megoldások embere, én meg majd megpróbálok rendszert teremteni a káoszban...

A szoba elsőre semmi különös: egy számítógép (jelszót kér, mi lehet az?), a falon térkép, rajta rajzszegekkel bejelölt városok - valamire biztos jó lesz, csak még nem tudjuk mire. Amúgy meg egy nagy asztal, szekrénysor, vitrin könyvekkel, meg több fiókos komód. Egy-két fénykép, miegymás. És egy ajtó ami feltehetőleg egy másik szobába vezet. Persze zárva, kulcsot kellene találni.

Először nehéz volt eldönteni, merre is induljunk: minden fiók, szekrényajtó zárva. Kell valami támpont... aztán apránként találtunk ezt-azt: kulcsokat, ceruzaelemet, fényképeket, könyveket -bizonyos oldalaknál megjelölve, számokat és betűket, amik először értelmetlenül meredtek ránk, aztán kezdett összeállni a kirakó: ez a kulcs nyitja a fiókot, ott találok egy képet, a másikban egy cd-lejátszót, itt vannak hozzá az elemek - ki talál egy cd-t?? valaki keressen egy cd-t! megvan! mi ez a zaj? ebben nem mondanak semmit... de, nézd, a zajok - a képekhez tatoznak! rakd sorrendbe! nézd a számokat! A lakat! Nem... A térkép! Oda nézz, ez kinyílt... már csak az utolsó szám kell - mi a mobil pin kódja? Ha a harmadikra sem sikerül, végünk! Már csak 3 percük van... 2 ... kinyílt!! Kijutottunk!

a Facebook oldalukról töltöttem le


A következő megpróbáltatás Murciában várt ránk: itt egy őrült professzor a veszettség vírusát engedte szabadon az egyetemi kampuszon, a feladatunk megtalálni az ellenszert és megmenteni a diákokat. Ide a húgommal együtt jöttünk, ő először játszott ilyet, mi immár "tapasztalt játékosként" határozottan és szisztematikusan láttunk neki a keresésnek. Az eleje rettentő jól ment, ha a végén nem akadunk el az egyik rejtvénynél, akkor kevesebb mint fél óra alatt meg lett volna. Így is teljesítettünk bőven szintidőn belül, kb 45 perc alatt. A fickó szerint aki a játékot felügyeli, tök profinak tűntünk, azt hitte már tényleg rengeteget játszottunk. :-) 



A végén elmentem a wc-re, erre a gyerekek kívülről nyomták az ajtót, nem tudtam kijönni. Egy percig komolyan azt hittem, hogy itt is van valami csavar a dologban- már kezdtem keresni a kandi kamerát, amin most rajtam röhögnek :-)

Nagyon élveztük mind a kétszer, tuti folytatjuk, felfedezzük a többi helyet is a környéken. Akik gyerekkel akarnak menni üzenem, hogy csak nyugodtan, a csajok teljes értékű résztvevőként játszottak, sok rejtvényt ők oldottak meg egyedül, és a gyermeki logika tényleg sokat segíthet mikor a felnőtt ész bemondja az unalmast... :-)

A 60 perc pedig ugyan soknak tűnik, de úgy elrepül, hogy észre sem veszed!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése